Csilingelő nevetés, szempilla rebegtetés, hajtincstekergetés és a kacérkodás le  is lepleződött. Célja is ismert, a figyelemfelkeltés.

Talán egyértelműnek tűnhet az is, hogy ezen tudatos, vagy tudattalan cselekvések célja, a számunkra érdekes, megnyerő fél, elbűvölése, és a megismerkedés lehetőségének megnyitása.
Sokszor azonban nem a másiknak szól a viselkedés, hanem önzően kapaszkodó keresés, vagy önbizalom erősítés van a cselekedetek hátterében. 

Talán nem is fontos, hogy ki, csak érdeklődjön irántunk...
Talán nem is fontos, hogy milyen, csak velünk foglalkozzon.

Amikor elesettnek, magányosnak, érdektelennek érezzük magunkat, hajlamosak vagyunk utánanyúlni bárkinek,  akitől figyelmet kaphatunk, aki megdicsér, akinek a szemében mások lehetünk.
Ezek a kapcsolatok azonban alapvetően halálra vannak ítélve egyoldalúságuk miatt, hiszen aki  önmagáért kacérkodik az csak elvesz,  csak adrenalint lop, aztán ha feltöltődött tovább áll, mert ami addig  szórakoztatta, ami erőt adott, arra már nincs szükség, már csak frusztráló tényező.